|
Vissza A kábeltelevíziózás fejlődési folyamata: - Kisközösségi antennarendszerek - Nagyközösségi antennarendszerek - Soros rendszerű hálóztatok - Csillagpontos rendszerű hálózatok (mai) - Kisközösségi antennarendszerek: A magyarországi kábeltelevíziózás struktúrája szerves fejlődés eredményeként jött létre. Egy-egy városi lakóház, vagy kisebb települések önszerveződése nyomán az egyedi vételt felváltó ún. kisközösségi antennarendszerek, amelyek jellemzően egy központi antennából és a hozzá csatlakozó hálózatból álltak, a ’70-es években alakultak ki. A kisközösségi antennarendszert egy épület vagy épülettömbön belül, illetve több közel egymás mellett épült lakóház esetében használták, néhány száz vevőkészülék ellátására. - Nagyközösségi antennarendszerek: Az évtized második felében létrejött nagyközösségi antennarendszerek csak a kiszolgált vevőkészülékek számában tértek el a kisközösségi antennarendszerektől. A ’80-as évek végén ez kiegészült az időközben elindult műholdas vétellel, amelyet igénybevéve a nagyközösségi antennarendszer külföldi adók vételére is lehetővé vált. Ekkor a továbbítható műsorok száma alig haladta meg a tízet, a szolgáltatás díja általában a közös költség része volt. Az antennarendszerek jelentős része volt az önkormányzatok tulajdonában, amelyek a programkínálat fejlődésével és a vételezés lehetőségével együtt tapasztalható, a kisebb közösségek számára önállóan már nehezen finanszírozható költségek növekedése következtében bekapcsolódtak a szervezésbe és a finanszírozásba, a későbbi korszerűsítés azonban már elmaradt. - Soros rendszerű hálózatok: A hálózatok a ’90-es évek elején jellemzően soros (< 300 MHz) rendszerűek voltak, amely azt jelentette, hogy egy több emeletes épületben minden lakásba ugyanaz a szolgáltatás jutott el, illetve nemfizetés esetén az adott előfizetőt nem lehetett kizárni a szolgáltatásból. - Csillagpontos rendszer: A ’90-es években megindult egy koncentrációs folyamat, melynek során hazai és külföldi tőkéből működtetett vállalkozások kezdték el felvásárolni a megnövekedett költségeket és szükséges beruházásokat vállalni nem tudó tulajdonosoktól az igencsak eltérő műszaki színvonalú, gyakran elhanyagolt hálózatokat, és hozzáláttak a felújításhoz, korszerűsítéshez, amely elsősorban a csillagpontosítást jelentette. Ezt több körülmény ösztönözte: egyrészt a Médiatörvény előírása – amely szerint korszerű adatátvitelre kell alkalmassá tenni a hálózatokat –, másrészt minél több telekommunikációs szolgáltatás nyújtására – így telefonálásra is alkalmassá kell válniuk, versenykörnyezetet teremtve ezáltal a következő évezred elején felszabaduló vezetékes telefonálás piacán. A kábeltelevízió hálózatok legfontosabb elemei: - A fejállomás, amely a műholdakról és a földfelszíni adókról érkező, valamint a helyileg előállított jeleket feldolgozza, átalakítja. - Gerinchálózat, amely nagy távolságokra juttatja el a jeleket a fejállomásról, illetve vissza. Ezt – a fejállomás és az előfizetők ingatlanjai közötti távolság függvényében – követheti vonal- illetve elosztó hálózat. A gerinc-, vonal-, illetve elosztó hálózatokban - attól függően, hogy koaxiális vagy optikai (üvegszál) vezetékről van-e szó - számos egyéb eszközt – így például a hálózat hosszától és keresztmetszetétől függő mértékben jelentkező elektromos veszteség miatt erősítőket – alkalmaznak. - Házhálózat, az előfizetők ingatlanjain belül kiépített, általában a szolgáltató tulajdonában lévő hálózat, amely a leggyakrabban a már említett soros vagy csillagpontos elrendezésű. A házhálózat feladata, hogy a jeleket eljuttassa az épületen belüli előfizetőkhöz.A csillagpontos hálózat egyik lényeges eleme az ún. csillagponti szekrény, amely a benne elhelyezett szűrőkkel jelosztóként működve biztosítja, hogy minden előfizetőhöz az általa előfizetett programcsomag jusson el. A rendszer előnye tehát, hogy általa megvalósítható a közel igény szerinti szolgáltatás. A TvNetWork Nyrt-nél ezt az ún. szűrőzést már a vállalkozás központjából számítógépekkel vezérlik. |